2017. március 15., szerda

szabadság-szeretem

Üvölt a gyermekem.
Tudom, mit akar.
Nem adhatom neki.
Kérdem, mit szeretne?
Üvölt.
Amíg nem kéri, nem adhatom.

Olyan, mint a drogos.
Torkaszakadtából üvölt, kell neki.
Ha szépen kérne, sem adhatnám meg neki.
Nincs. Nem tehetem, tehetetlen.
Üvölt. Tudom, de ez nem segít a kínján.
Az enyémen sem. Nem állhatom, hogy üvölt.

Elkéstem. Nem adtam, mikor adhattam volna.
Békén volt. Békém volt. Kényelem ez kell nekem.
Kényelem: börtön. Bölcs gyermek, tudja.
Én még tanulom rajta.
Elalszik. Szép gyermek, s jó. Látom.
Felébred.

Üvölt a gyermekem. Álmodom.
Tudom, mit akar. Felébredek.
Késő. Aludtam.
Amíg nem kéri, nem adhatom. Kérdem, mit szeretne.
Halkan válaszol.
Nem adhatom. Nincs.

Néz rám. Tudom, mit akar.
Készültem. Nem kér.
Csak adom.
Üvölt a gyermekem. Bölcs gyermek.
Én csak tanulok rajta.

Ha a bölcsészkarra járnék, sem lennék bölcsebb, mint a gyermekem.
Egymás útjában, egy más útjában járok vele.
Tudom milyen nélküle, s nem tudom még milyen vele.
Tudja milyen velem, s nem sejti milyen nélkülem.

Igyekszem, s bölcs anyja lesz majd bárkinek, kinek anyja lesz gyermekem.


Győr,2017. március 15. S. H.