2010. október 27., szerda

Ünnepeink és ajándékaink

Mire használjuk ünnepeinekt rajtunk múlik. Az ünnep szó, egy kitűntetett napot, vagy időszakot jelenthet. Egyre több van belőlük, sőt sokszor azt szeretnénk, vagy úgy is érezhetjük egy-egy komolyabb fordulópont után az életünkben, hogy minden napunk ünnepnap legyen. A következő 10 hétben az előttünk álló mindenapokban, kövessük együtt az eseményeket, mit jelentenek számunkra legbelül.
Névnap, születésnap, évfordulók amikor szabadkozunk, hogy tán el is feledkezünk róla, gyerekkorunkban alig várjuk, hogy csak rólunk szóljon ez a nap, ajándékot várunk, mosolyt, ölelést, a jelenlétet várjuk más szívében.
Mindenszentek, halottak napja, közeleg, amely keresztény ünneppé vált. Vajon ünnep ez, megemlékezés? A szívünk jelenébe idézzük az emléket, amelyet, vagy amelyeket elhúnytakról őrzünk.
Az ünnep kettős, de mára jórészt egybeolvadt. Mindenszentek a földi az égi és a kettő közötti létezőt, az élő és az összes elhalt hívek közösségét hivatott tisztelni. A szentek egyessége, amről ilyenkor megemlékezünk.
Halottak napja az ezt követő nap. Gyökerében ez annyiban más, hogy a lélek védelmezése áll a középpontjában, hagyományainkban és hiedelmeinkben. Az élő és a távozó lelkeknek(a hiedelem szerint, akik a tisztitótűzben vannak még) nyugalma legyen, ehhez békességben kell lenniük egymással.
A múltja, amikor az őseink, nagyapáink is a túlvilági életben bízva, temetés előtt, és ezen a napon étel, italt és a halott értékeinek szétosztásával, abban bíztak, hogy annak lelke megnyugvást talál, az immáron nem földi világban, remélve ott is marad és nem kísért a házban és a családtagok lelkében, tehát a földön, ahová halála után már nem tartozik. Mindenszentek napján azzal éltek együtt, hogy ekkor betekinthetünk azon világ kapuján, ahol élők és az összes holtaknak lehetősége van egymásról megemlékezni, egymáshoz betekinteni.
Nos ennek gyökere még korábbi lehet, amikor még élő tudatával rendelkezett az emberiség ősei tudatával, mindazzal a földi és égi tapasztalással, ami ősei birtokába került. MAi feladatunk az, hogy minden amit teszünk, annak tudatában tegyük, ahogy annak birtokában vagyunk, amelyik hiányzik belőlünk és cselekedetünkből; érzéssel vagy bölcsességgel töltjük meg.

Halloween? Beszivárgott. A halottak szellemének, kísértetek megnyilvánulásának, jó és rossz szellemek jelenlétének és űzésének napja. Ijesztegetés, pénz és sütemény követelés, emberi fejet utánozó tökalakok, apró kis szellemfigurák. A halottaknak áldozatként ételt italt adnak. Angolszász hagyomány, kelta, druida gyökerei vannak. Ahol nem ismerjük a gyökereit, jórészt csak a vásári kínálat, kavalkád, fesztiválhangulat, és a gyerekek megbolondítása, tök-lámpás szellemé varázslása és még egy hagyomány, amelyből üzletet lehet csinyálnyi.

Biztonságot, örömöt, magyarázatot kapunk tőlük az életünkben? Aligha, mégis a mindennapjaink részeseivé tesszük ünnepeinket.
A fájdalom és az öröm újbóli és régről jövő átéléseinek lehetőségét jelentik számunkra.

Vegyük a fájdalmat először, egy olyan belső erő átélése, amelyet magamhoz láncoltam, azért, hogy a hozzájuk tartozó gondolatokban elmerüljek, ezekhez kapcsolódjak, ezek a gondolatok mivel fájdalomról van szó rossz érzéssel töltenek el. (egészséges esetben)
Rajtunk múlik el tudjuk e engedni magunktól ezt a fájdalmat, mert akkor a hozzájuk fűződő gondolatok is a változás felé mozdulhatnak, ha megszabadulunk tőle a gondolatok is maguktól táplálékukat vesztik. A fájdalmat át kell élnünk, ahhoz, hogy elengedhessük, érzéssel kell megtöltenünk, meg kell próbálni megismerni, elfogadni a hozzá kapcsolódó tényeket, ezeket több szempontból is, nem csupán visszatérő, rágódó gondolatokkal. Úgy kell éreznünk ezt a fájdalmat, hogy az közben elmúlik, s a helyét az a felszabaduló erő tölti be, amivel addig magunkhoz láncoltuk, tovább tudunk gondolkodni, tovább tudunk érezni.  meglátni a rosszban a jót, amit ezáltal a tapasztalás által ismerhetünk meg. Az erről való tudás, jó érzés is segíthet továbbgondolni és a továbbgondolás, új gondolatok segíthetnek új érzésekkel megtölteni a régi tartalmat. A saját belsőnkről alkotott képünk alakul át, ha szembenézünk fájdalmainkkal és a hozzájuk tartozó gondolatokkal.
Amikor nem akadályozzuk magunkat az előrevivő gondolatainkban, előrehaladásban, képessé válunk rugalmasan hagyni az életben elénk kerülő eseményeket, azokat a szavakat, amelyekkel megfogalmazzuk őket, akkor képesek vagyunk elfogadni énünk valódi képét, akkor sokkal inkább képessé válunk elfogadni és örömöt lelni a dolgokban.

Mindeneknek egyazon szerencséjök van az életben, a melyből mindenek egyaránt a sírba térnek. Az Isten ajándékaival bölcsen élj. :
"Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradtságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):
Akkor eszembe vevém az Istennek dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet a végére. 
Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mindez előttük van."
      Prédikátor könyve 9rész 1-3

Melyek azok az ünnepek, amelyeket valóban fontos tartalommal megtölteni és melyek lehetnek a valódi tartalmai?

Kis lépésekben is haladhatunk és nagyokat is ugorhatunk, mindkét esetben meglepetések várnak ránk.
Próbáld ki, hogy csak egy pipilépést téve mennyi mindent észre vehetsz magad körül, egy sor apró részletet.  Egy nagy ugrással, is hirtelen egy más helyzetbe hozod magadat és hirtelen egész más tárul eléd mint addig valaha. A változás a figyelem erőit hozza előtérbe benned.. Csukott és nyitott szemmel is más lesz a helyzet. Hol a külső, hol a belső érzékszerveinket erősítjük.
A megismerés, a felismerés, nyitottságot feltételez. Zárt ajtón, ablakon se ki, se be nem lehet menni, se ki se be nem jöhet senki vagy semmi.
A nyitottság, tanulásra való képesség, hagyom, hogy a környezetem hasson rám, és belehatolok a környezetembe képességeimmel. Kisbabaként nyitva van a szemem, kalimpálok a kezemmel, lábammal, hagyják a jólelkű szüleim, hogy belesüssön a Nap a szemembe, de nem engedik, hogy a Napba bámuljak, hagyják, hogy nekilendítsem a kezem a kiságy oldalának, de nem hagyják, hogy leessek a földre róla. Bizalommal haladunk előre az egyre táguló világismeretünkkel, ha csak el nem vesztjük azt hozott vak- illetve szerzett rácsos-ablakainkkal. A képességeink tágulása erőfeszítéssel jár, megléte örömérzés. A képes vagyok rá érzése, jó.

Az öröm átélése, katarzis élmény, felszabadító, megnyíló, kiáradó érzés és testi élmény egyben.  (Pl. : A ha-há, he-hé, hi-hí, ho-hó, hu-hú olyan csatornát nyit meg számunkra, amely levezeti az idegi csatornákon felgyülemlett görcsös állapotot.) Spontán jövő érzéskiáradás, jelzéssel bír számunkra.

A belső boldogság érzése az az érzés, amit csak mi élünk meg. A boldogság szavunk egy kiteljesedett állapotot jelent, nem véletlenül ugyanaz, mint amikor megboldogulunk. Egy végső állapotot Elérünk egy olyan készséget, amikor képesek vagyunk megoldani "bármit", tehát boldogulunk az élet minden területén. Hátradőlhetünk, nem kell semmit tennünk, hát nincs is mit elérnünk. Amikor nem kell már további képességeket szereznünk, "bezárunk" ajtót, ablakot megboldogulttá válunk. Valóban nincs már hova fejlődni ez életben? Törekedjünk arra, hogy minél több dolgot megismerve, sok örömünk legyen másokkal, magunkkal, helyesen használva ezt a fogalmat. Az a boldogság és öröm, amit valamilyen dolog kedvező alakulása révén élünk meg,  az kívülről hat ránk, majd ha ez elmúlik, megváltozik, az öröm is elmúlik. Ilyenkor a külső dolgok változásában reméljük megtalálni az eljövendő tartós boldogságot. Sokszor ebbe bele is "halunk", lelkünk nem talál nagyobb kihívást az általunk elképzeltnél, a külső képnél, amibe beleszeretett, s égető kínként hiányként éli meg. helyette jobb körüljárni, több oldalról megismerni, hogy testünket nem csak egy-két módon lehet kielégíteni.
A belső képekkel sincs ez másként, amikor menekülök a tapasztalástól, s abban lelem a jó érzés forrását, amit úgy érzékelek, hogy csak nekem adatik meg, tehát senkivel nem kell osztozni rajta, tehát el sem vehetik tőlem. ilyenkor a lélek zárva marad, nagy csalódások érik, mert nincs kivel megosztani, az öröm sem tartós, kín és kiszolgáltatottság lesz úrrá rajtam.

Ha sikerül önmagunkban kifejleszteni egy szeretetet  sugárzó és örömöt átélő, boldogságot kereső  lényt, az a nehezebb helyzetekben és kapcsolatok mélységének átélésekor velünk lesz, nemcsak bennünk lesz, hanem a másik embernek is adunk belőle.
A megismerés vágyából fakadó megszeretés a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, ez az érzés nem ismer határokat, mindenhova beférkőzik, mindenre talál megoldást, végtelen erő veszi körül. Életünkben egyszer legalább átéljük, majd keressük. Legtöbbször önmagunkon kívül, pedig amikor átéltük, tudjuk, hogy hol találjuk. A szeretésben és szeretésben levésben leljük meg, és az út, amely odáig vezet a megismerés, a megismeréshez nyitottá kell válnunk az ismeretlenre, bizalommal kell lennünk újjal régivel egyaránt. Most kezdődik, most van és abból lesz, ami most van. Látok egy kiszolgáltatottságot. Mit jelent ez számomra? Képes vagyok bemenni azon az ajtón, képes vagyok a kiszolgáltatott ember, állat szemébe nézni egyáltalán? Gyakran elkerülöm, odébb küldöm, becsukom a szemem, az ablakot, mert, ha nem látom, nem hallom, nem is fáj. képes vagyok e együtt-érezni, magamba engedni a másik lényét, még ha fáj is, hogy magamban találjak megoldást.

Kezdjünk el szeretni, mert akit, amit szeretünk, nyitottá válik majd az irányunkba, hogy szeressük majd.  Amikor ajtót, ablakot bezárunk, mert félünk a fájdalomtól, elhisszük, hogy csak magunk vagyunk képesek magunkat szeretni, s a másik azt fogja érezni, amit mi is érzünk, gyakran ő is bezár az irányunkba, s elkezdi magát szeretni, hogy neki se fájjon, hogy nem szeretik.
Az első bátornak a legnehezebb, mert át kell furakodnia a sok fájdalmon, amit másokkal együtt érez.

A megismerés, erőfeszítés, fájdalmas is. A tolvajok is lenyomják a kilincset, hátha nem kell felfeszíteni a zárat. A jó hírrel és a rossz hírrel is becsönget a postás. Arról nem dönthetek ki hogyan közelít. arról viszont igen, hogy én hogyan nyitok be máshová, s milyen nyitva-tartásról rendelkezem magamat illetően.