2010. október 27., szerda

Ünnepeink és ajándékaink

Mire használjuk ünnepeinekt rajtunk múlik. Az ünnep szó, egy kitűntetett napot, vagy időszakot jelenthet. Egyre több van belőlük, sőt sokszor azt szeretnénk, vagy úgy is érezhetjük egy-egy komolyabb fordulópont után az életünkben, hogy minden napunk ünnepnap legyen. A következő 10 hétben az előttünk álló mindenapokban, kövessük együtt az eseményeket, mit jelentenek számunkra legbelül.
Névnap, születésnap, évfordulók amikor szabadkozunk, hogy tán el is feledkezünk róla, gyerekkorunkban alig várjuk, hogy csak rólunk szóljon ez a nap, ajándékot várunk, mosolyt, ölelést, a jelenlétet várjuk más szívében.
Mindenszentek, halottak napja, közeleg, amely keresztény ünneppé vált. Vajon ünnep ez, megemlékezés? A szívünk jelenébe idézzük az emléket, amelyet, vagy amelyeket elhúnytakról őrzünk.
Az ünnep kettős, de mára jórészt egybeolvadt. Mindenszentek a földi az égi és a kettő közötti létezőt, az élő és az összes elhalt hívek közösségét hivatott tisztelni. A szentek egyessége, amről ilyenkor megemlékezünk.
Halottak napja az ezt követő nap. Gyökerében ez annyiban más, hogy a lélek védelmezése áll a középpontjában, hagyományainkban és hiedelmeinkben. Az élő és a távozó lelkeknek(a hiedelem szerint, akik a tisztitótűzben vannak még) nyugalma legyen, ehhez békességben kell lenniük egymással.
A múltja, amikor az őseink, nagyapáink is a túlvilági életben bízva, temetés előtt, és ezen a napon étel, italt és a halott értékeinek szétosztásával, abban bíztak, hogy annak lelke megnyugvást talál, az immáron nem földi világban, remélve ott is marad és nem kísért a házban és a családtagok lelkében, tehát a földön, ahová halála után már nem tartozik. Mindenszentek napján azzal éltek együtt, hogy ekkor betekinthetünk azon világ kapuján, ahol élők és az összes holtaknak lehetősége van egymásról megemlékezni, egymáshoz betekinteni.
Nos ennek gyökere még korábbi lehet, amikor még élő tudatával rendelkezett az emberiség ősei tudatával, mindazzal a földi és égi tapasztalással, ami ősei birtokába került. MAi feladatunk az, hogy minden amit teszünk, annak tudatában tegyük, ahogy annak birtokában vagyunk, amelyik hiányzik belőlünk és cselekedetünkből; érzéssel vagy bölcsességgel töltjük meg.

Halloween? Beszivárgott. A halottak szellemének, kísértetek megnyilvánulásának, jó és rossz szellemek jelenlétének és űzésének napja. Ijesztegetés, pénz és sütemény követelés, emberi fejet utánozó tökalakok, apró kis szellemfigurák. A halottaknak áldozatként ételt italt adnak. Angolszász hagyomány, kelta, druida gyökerei vannak. Ahol nem ismerjük a gyökereit, jórészt csak a vásári kínálat, kavalkád, fesztiválhangulat, és a gyerekek megbolondítása, tök-lámpás szellemé varázslása és még egy hagyomány, amelyből üzletet lehet csinyálnyi.

Biztonságot, örömöt, magyarázatot kapunk tőlük az életünkben? Aligha, mégis a mindennapjaink részeseivé tesszük ünnepeinket.

A fájdalom és az öröm újboli és régről jövő átéléseit jelentik számunkra.
Vegyük a fájdalmat először, egy olyan energia átélése, amelyet magamhoz láncoltam, azért, hogy a hozzájuk tartozó gondolatokban elmerüljek, ezekhez kapcsolódjak, ezek a gondolatok mivel fájdalomról van szó negatívak.
Rajtunk múlik el tudjuk e engedni magunktól ezt a fájdalmat, mert akkor a hozzájuk fűződő gondolatok is a változás felé mozdulhatnak, ha megszabadulunk tőle a gondolatok is maguktól táplálékukat vesztik. A fájdalmat át kell élnünk, ahhoz, hogy elengedhessük, érzéssel kell megtöltenünk, nem pedig visszatérő, rágódó gondolatokkal. Úgy kell éreznünk ezt a fájdalmat, hogy az közben elmúlik a helyét az a felszabaduló energia tölti be, amivel addig magunkhoz láncoltuk, tovább tudunk gondolkodni, tovább tudunk érezni. Az érzés ius segíthet továbbgondolni és atovábbgondolás, pozítív gondolatok is segíthetnek új érzésekkel megtölteni a régi tartalmat. A saját belső képünk alakul át, ha szembenézünk fájdalaminkkal és a hozzájuk tartozó negatív gondolatokkal.
Amikor nem akadályozzuk magunkat az előrevivő gondolatainkban, előrehaladásban az életben, akkor képesek vagyunk elfogadni énünk valódi képét, akkor sokkal inkább képesek vagyunk elfogadni és örömöt lelni a dolgokban.

Mindeneknek egyazon szerencséjök van az életben, a melyből mindenek egyaránt a sírba térnek. Az Isten ajándékaival bölcsen élj. :
"Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradtságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):
Akkor eszembe vevém az Istennek dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet a végére. 
Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mindez előttük van."
      Prédikátor könyve 9rész 1-3

Melyek azok az ünnepek, amelyeket valóban fontos tartalommal megtölteni és melyek lehetnek a valódi tartalmai?

Az öröm átélése, katarzis élmény, felszabadító, megnyíló, kiáradó érzés és testi élmény egyben. A ha-ha, he-he, hi-hi, ho-ho, hu-hu olyan csatornát nyit meg számunkra, amely levezeti az idegi csatornákon felgyülemlett görcsös állapotot. Spontán jövő érzéskiáradás, jelzéssel bír számunkra.
 A belső boldogság érzése az az érzés, amit csak mi élünk meg. Az a boldogság és öröm, amit valamilyen dolog kedvező alakulása révén élünk meg,  az kívülről hat ránk, majd ha ez elmúlik, megváltozik, az öröm is elmúlik. Ilyenkor a külső dolgok változásában reméljük megtalálni az eljövendő tartós boldogságot.Ha sikerül önmagunkban kifejleszteni egy szeretetet és boldogságot sugárzó lényt, az a nehezebb helyzetekben és kapcsolatok mélységének átélésekor velünk lesz, nemcsak bennünk lesz, hanem a másik embernek is adunk belőle.
A boldogság a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, ez az érzés nem ismer határokat, mindenhova beférkőzik, mindenre talál megoldást, végtelen energia veszi körül. Életünkben egyszer legalább átéljük, majd keressük. Legtöbbször önmagunkon kívül, pedig amikor átéltük, tudjuk, hogy hol találjuk. A szeretetben leljük meg, amelyet el akarunk érni és az út, amely odáig vezet is a szeretet. Most kezdődik, most van és ami lesz most van. Kezdjünk el szeretni, mert szeretünk, hogy szeressünk majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése