Céljaink


Célunk: 
   Kapcsolat létrehozása, ápolása - felfelé és egymás közt. Egyéni harmonizálás, az élet rítusainak, az ünnepek és mindennapok egységének helyreállítása, közösség létrehozása. Egymás segítése, tájékoztatás, szellemi  segítségnyújtás konzultáción, alkotói tevékenységeken, előadásokon keresztül. Életünk külső és belső terének harmonizálásában tevékenykedő Segítőknek helyet adni, összefogni és összefűzni őket. Teret adni a férfiak kibontakozására, az érzéseik tudatos belső elfogadását és az együttműködés erejét támogatva, spirituális és egyéni és közösségbeni szellemi életterük megvalósítására.
Célunk egymásra találni a világban. Számunkra egy világ adatott, bár Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, Győrben és környékén élünk, egy utcában, egy házban, egy lakásban, egy családban, egy kapcsolatban, önmagunkban.

Az élet lényegét keressük és gyűjtjük össze valónk által. Fontosnak véljük az egészséges és alkotó élet minden részletét magunkba gyüjteni és kiárasztani, ahogy az a világ rendje által belénk áramlott, olyformán. Szépként, jóként és igazként adjuk tovább.

Tudatos vásárlók lehetünk, tudatosan táplálkozhatunk, tudatosan gondolkozhatunk. Azok a dolgok, amiket előre elgondolunk, akkor válnak valósággá, amikor azokat a gondoltak szerint megcselekedjük. Tudatossá, pedig, ha a valóság szerint, a gondolattal harmóniában cselekszünk.
A magyar nyelv nagyon látványos szóhasználattal tükrözi vissza a gondolkodást . A gondolatok, bevillanhatnak, megérhetnek, emészthetjük őket, elszállhatnak, elillanhatnak, szárnyra kelhetnek. A jelentések, amelyek a szavak és dolgok mögött rejlenek, nagyon tisztán adják vissza a valódi jelentést. Érdemes ezért tisztán gondolkodni és figyelmesen beszélni, hiszen lehetőségünk van tudatosan tenni ezt.

Amikor azt mondjuk, azzá válunk, amit megeszünk, azok vagyunk, amit teszünk, azzá válunk, amit gondolunk, egészen közel járunk a valósághoz. Mit kezdünk ezzel a tudással? Ennek tudatában tegyük ezt, vagy azt.
 Ami a szervezetünkbe kerül, nemcsak mindaz amit látunk. Ha csak erre hagyatkoznánk, bajba sodródnánk. Mégis jó tudnunk, hogy nagyrészt eltévedünk, elveszünk, azokban az információkban, amit látunk, és nagyrészt , akik a látás képességével rendelkezünk, ezekre hagyatkozunk. Azt látjuk, amit fény vesz körül, amit a fény láthatóvá tesz a számunkra. Az ilyen módon láthatóvá vált dolgokat, a szemünk általi döntésünk szerinti jelentéssel ruházzuk fel. El fogjuk tudni dönteni, hogy mit látunk? Valószínüleg hozunk egy döntést, mert képesek vagyunk összehasonlítani a korábban tapasztalt képekkel, amelyeket tárolunk a fejünkben a dolgokról, hogy mi az, pedig csak a látásunkra hagyatkozunk, egyetlen fizikai érzékszervünkre...?
Mindennek van jelentése, amit ismerünk: ízleltük, tapintottuk, szagoltuk, láttuk, hallottuk, éreztünk, összehasonlítottuk mindent mindennel, mások észlelésének eredményeivel, beépítettük saját értékeink közé, tetteink következményeiből visszajelzéseket kaptunk, másokat megfigyeltünk. A dolgokról ilyen módon jelentést tárolunk, amikor kimondjuk a szót egy jelentést mondunk, ennek azonban nincsen kézzel fogható, ízlelhető, szagolható, látható, hallható minősége. A gondolatról magáról nem is tudunk. Az a fény, ami a gondolat fénye, belül világít.  Amiről tudunk, az a már kigondolt, kimondott, gondolt.
Célunk valóban tudni, mi az, amit gondolunk, mindent amit teszünk tudatossá tenni számunkra.
Tiszta forrásból , lelkünk tisztulásával érlelődik bennünk a fény, elvéve éhségünket emésztjük magunkban, hogy közben fényét másokra sugározzuk.