2010. december 9., csütörtök

Advent a mindennapokban

Az első hét az Igazságosság hete volt. Ezen a héten a fizikaiságunkat éljük meg, teljes súllyal. Kíhívásaink és terheink jeleznek vissza. Ezek az ellenerők kísértenek. Ilyenkor a szokásosnál több kíhívás jöhet velünk szembe, ránk bízzák az égiek, hogy felvesszük e ezeket, a fizikai erőinken múlik képesek vagyunk e megfelelni ezeknek, vagy teherként köszöntenek be hozzánk, gyengítik e szervezetünket. Gyakran ha lebetegszünk, akkor jó szembenéznünk, hogy vagjon a kelleténél többet vállaltunk e magunkra, melyek azok a terhek, amelyeket nem feltétlenül kell mag-unkra vállalni. A tűz, a bennünk élő belső láng, lobogás próbája.

A második héten járunk vasárnap óta.  Dec. 5. A mértékletesség erényével köszönünk szembe. Minden, ami bennünk életerőként jelen van, ilyenkor megpróbáltatik. A bennünk lévő ösztönerőkön való uralomnak van itt az ideje. Tudatossággal vagyunk képesek az ösztöneinket kordában tartani. Az élettestünkben(életerőnk) érhetők nyomon, az emberi bátorság, a mérlegelés képessége, a gondolatok. A bátorságból akkor lesz megfontoltság erénye, mértékletesség, ha a belénk áramló moralitást, amit kapunk, a testi erőnkön keresztül áramolva, a gondolkodás tudatossá tételére használva, a dolgok mögé tekintve, a valódi teremtő folyamatokba adjuk. Ilyenkor az arkangyalok eltávolodnak tőlünk, az ellenerők kísértései ilyenkor az evés, ivás, beszéd, szexualitás mértékére hatnak, hajlamosabbak lehetünk ilyenkor többet venni magunkhoz ezekből a testi örömökből, ha nem figyelünk rájuk.
A szervezetünket felépítő vízfolyamatok próbája ez.

A harmadik hét Adventben, dec 12, a lelkierő erényében próbál meg Bennünket. Szívélyesség erényének is mondják, amely a szívből indul ki. Feladatunk, hogy megtanuljunk a szívünkkel gondolkozni, úgy hogy engedjük hatni az esztétikai élményeket, a Szépséget. Érzéseinkkel ragadjuk meg ezt a hullámzó hatást, amely a testünk és afejünk között hullámzik. A kérdés, hogy meg merjük e látni magunkból nézve a másikat, azt ami valóban szép. Ami azért szép, mert Isten által teremtett. Bele tudunk e helyezkedni, szemben tudjuk e érezni a vanságát, a külső ítélet megalkotása nélkül, meglátni a valódi lényét.  Kétely, hogy merjünk e megtenni valamit, merjünk e nemet mondani, azzal a bátorsággal, hogy amit magunkból adunk az kifogyhatatlan forrásból származik.
Az angyalok hagynak ilyenkor magunkra. Ez a bennünk lévő levegő próbája is.

A negyedik héten a bölcsesség erényét ébreszthetjük fel magunkban. December 19 Az előző három hét eseményeit, érzéseit, gondolatait kell ilyenkor, összhangba, harmóniába hozni Bennünk. Az énünket kísértik az ellenerők, az egyedüllét, a magány élménye, kerekségének kimunkálása áll előttünk.
Az énnek a saját lábára állva kell megállnia a helyét és a nagy Ént megtalálnia. Isten és ember közti kapcsolatot megtalálni önmagunkban. A fej és a szív közti kapcsolatot megtalálni és ápolni, a fej és a szív útját bejárni, amely számos szellemi útvonalon megtalálható, köztük a Máté és Lukács evangéliumában is. A két út harmonizálásával önmagunkban érthetjük meg és érhetjük el a tiszta bölcsesság erényét.

A tiszta bölcsesség erénye, amikor ösztöneinket, idegrendszerünket úgy használva uralkodunk felettük, hogy fejünkben, eszmeiségünkben erkölcsösen gondolkodunk, szívünkkel és értelmünkkel is felfogjuk és asszerint is cselekszünk.
Meg kell látnunk a világban a valódit, a tényszerűt. El kell tudnom dönteni a fizikai dolgokról, hogy igaz vagy hamis, a szellemit meglátni benne, az Igazságot látjuk meg.

2010. november 22., hétfő

Adventről

Az idén november 28-ra esik az első adventi vasárnap.

Advent, érkezést jelent, azt jelenti, hogy ott vagyok ahova el akartam jutni, éppen csak a pillanatot jelzi, azt a pontot, amikor ott vagyok, jelen vagyok a várt, tervezett pillanatban.  Az érkezés pedig mindig várakozást is jelent, várom, hogy odaérhessek és várnak rám.  Az eltervezett jövő megvalósulása a jelenben, tér és idő harmóniája általam és tervezőm által.
Az érkezésben egy pillanatra lehetőségem van megfigyelni önmagamat, a megvalósult célt, amiért útra keltem, lépéseket tettem, helyben és időben elmozdultam, hogy odaérkezzek.
Az érkezés a pillanatban való elkötelezettségünk, amennyire odaadjuk magunkat ennek a pillanatnak, annyit kaphatunk tőle. Az érkezés előtt van egy út. Elindulni úgy tudunk, ha belőlem indul egy gondolat valaki más felé, ami, aki rajtam kívül álló, ez lehet olyan gondolat, ami érzés, tudatalatti gondolat, de lehet tudatos akartban megjelenő is. Az érkezéshez nem elég elindulni, lépni is kell az úton, ehhez erő kell, életerő, lelki erő, ami a szívünkben lakozik. Bíznom kell a gondolatban, a másikban, ami rajtam kívüli, ez azt is jelenti, hogy a saját lelkierőmben bízok, amit a másiknak adni tudok. Szívesen kell tennem, amit tenni gondoltam. Ugye milyen csodás nyelvünk van…
Mi kell még az érkezéshez, sok mindent szeretnénk tenni, amit szívesen teszünk, de nem mindegyik tudatos. Ami nem tudatos, akkor abból, olyan tett, vagy gondolat lesz belőle, amelyik automatikus, tehát, amit úgy teszek, hogy nem kell hozzá kreatív gondolat. Előrébb tehát nem jutottam, csak újból elvégeztem valamit, amit már korábban is. Mit jelent akkor szívből tenni valamit, amivel önmagamat adom, amiből visszakapom, azt, amit adok, amivel tehát előrébb jutok az utamon? Az ilyen lépést igazán meg kell gondolni, mondhatni, mérlegelni kell mennyi az annyi. Mennyit adjak a testemből, mennyit adjak a testemnek, hogy tovább tudjon haladni az úton, hogy maradjon ereje a megérkezésig. Élet és halál kérdése, magamhoz venni élet, megvonni magamtól halál. Magamhoz venni és másnak is adni belőle, már mérlegelés, épp annyit adni, amennyit bírunk és amennyit elbír a másik. Az adáshoz, a továbblépéshez bátorság kell. Oda merjük e adni az erőnket, amit élvezettel mi is el tudunk használni, vagyunk e olyan bátrak, hogy bízunk benne visszakapjuk. A mérlegelésben van valami, ami kibillent az egyensúlyból és van valami, ami arra ösztönöz, hogy egyensúly legyen. Az igazságosság ami bennünk van, amit a felsőbb hatalomtól várunk egyensúlyt szeretne elérni, az ösztöneink, ösztönerőink pedig a kibillenés irányába hatnak. A megérkezéshez meg kell találnunk az egyensúlyt az igazságosságban. A megérkezés az igazság pillanata.

2010. november 17., szerda

4in 1?

A test és a lélek összehangolása, önmagunk megismerésére való törekvésben van. Cselekvéseink mozgatórugója bennünk van elrejtve. Valódi megismerésre jutni, megismerés által juthatunk el, ehhez nem elég a szemünkkel néznünk és szemlélnünk.  Leginkább szemünk által tapasztalt érzéseinkre hallgatunk, automatikusan cselekszünk. Természetesnek vesszük, hiszen érzékszerveink összehangolódnak, minden képhez, amit szemünkkel látunk, hangok, szagok, tapintási ingerek, ízek tapadnak, ezért sokszor elég egyet felidézni a tapasztalt inger-együttes egyikéből és máris az egész érzést átéljük. Ugyanígy elég egy érzésnek felmerülnie egy egész inger-együttes idéződik fel vele együtt. Ritkán némelyiknek tudatában vagyunk, a legtöbb azonban tudatalatti tárházban pihen, amíg valami hozzákapcsolódó komponens, vagy irrigens fel nem ébreszti, vagy változásra nem kényszeríti. Lehetnek előrevivő, semleges és visszahúzó erejűek a bennünk tárolt információkhoz tartozó érzéseinkben megjelenő, hirtelen felbukkanó vendégek.
Ilyenkor kibillenünk megszokottságunkból, ez lehet egy pillanatnyi ÖRÖM, vagy  LEHANGOLTSÁG , AHA ÉLMÉNY, egy, de ja vu, egy allergiás tünet, vagy betegség megjelenés is.
Miként kezeljük ezeket a lehetőségeket az tőlünk függ, attól hogyan kapcsolódunk a MEGISMERÉSHEZ. A megismerés, ahogy az élethez kapcsolódunk, annak tudata, ahonnan az életet származtatjuk: TEST? LÉLEK? SZELLEM? Az anyag melyből testünk részecskéi összeállnak, az ásványiság, amely mintegy csodálatos kombináció működik és hiányokkal, többletekkel, ha rendelkezik boldog, avagy depresszióba zuhan, öröklésünk hozadékai, az orvostudományi és a klinikai végtermék lettünk az evolúció során? Az életerő mely agyunk irányítása és fejlettsége lévén, a hormonok és a megszerzett öröklési és élettapasztalás és szerető gondoskodás, megfelelő gondoskodás: szeretet, óvás, szükséglet-kielégítés, által megfelelően jó hozzánk, akkor az ennek megfelelő energiaszinttel éljük az életünket, életünk alakulása a magunk és környezetünk kezében van? A felsőbb irányító mely bármit is teszünk, vagy nem teszünk, irányítja a földi és élővilág, világi és univerzumbéli körforgását, benne nekünk, embereknek egy beteljesítendő feladatot szánt?
Hol vagyok ebben ÉN? Kell, hogy legyek valahol, hiszen érzem, milyen fontos is vagyok magam számára, bár ezt TITKON eléggé igyekszem titkolni, vagy eléggé igyekszem előtérbe helyezni.
Nos, az igazsághoz való hozzáállásunk, ma már nem az igazság valóságtartalmának megkérdőjelezése kell, legyen, hanem annak tudatos kialakítása önmagunkban. Felismerni, hogy az általunk teremtett, szerepekbe merevedő világban, a dolgok mögött milyen szellemit tudunk felfedezni.
Azt érezzük, hogy a kőkemény világban nehéz, annyira elhalványulni, hogy valóban jelen tudjunk lenni, mindabban, amiben jelen kell lennünk: nőiség, anyaság, feleség, (ez egy csodálatos szó valakinek a fele lenni, ma sokszor az ellen-fele-t jelentheti sokak számára…felesége lenni valakinek, feleségemnek nevezni ez igazán jó: elfogadni, befogadni, átölelni)(a férj szóban a férni, hozzám férni, a kérdés, a feltétel: hozzád férhetek-e?, benne van a felszólítás, az ige, a teremtés,: férj, férje, férjem)
Megtalálhatnánk a nem is oly távoli múltban a hitvesem szóban, igazán kifejezte, hogy ez nem csupán az anyag kiegészítés, a férfi és a nő egybefonódása, hanem szellemi együttélést is jelent. Milyen fontos is ez; azt érezzük magunkban, amikor nem találjuk a hitünket, keressük feladatunkat, keressük magunkban a férfit, vagy a nőt, és mindkettőt. Valójában a létünk forrását keressük, a megismerést, amiben élünk.

2010. november 10., szerda

szellemi tanulócsoport

Kezdjünk bele!
Rudolf Steiner: Theosophie( A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei)
 
November 19. péntek 15 óra 17 óra 19 óra
 
"... Az életerő megnyilvánulásait az ember közönséges érzékeivel nem észleli. Látja a növény színeit, szagolja illatát; az életerő rejtve marad ez elől a megfigyelés elől. ..."

ünnepeink és ajándékaink(folyt.)

Az öröm átélése, katarzis élmény, felszabadító, megnyíló, kiáradó érzés és testi élmény egyben. A ha-ha, he-he, hi-hi, ho-ho, hu-hu olyan csatornát nyit meg számunkra, amely levezeti az idegi csatornákon felgyülemlett görcsös állapotot. Spontán jövő érzéskiáradás, jelzéssel bír számunkra.
 A belső boldogság érzése az az érzés, amit csak mi élünk meg. Az a boldogság és öröm, amit valamilyen dolog kedvező alakulása révén élünk meg,  az kívülről hat ránk, majd ha ez elmúlik, megváltozik, az öröm is elmúlik. Ilyenkor a külső dolgok változásában reméljük megtalálni az eljövendő tartós boldogságot.Ha sikerül önmagunkban kifejleszteni egy szeretetet és boldogságot sugárzó lényt, az a nehezebb helyzetekben és kapcsolatok mélységének átélésekor velünk lesz, nemcsak bennünk lesz, hanem a másik embernek is adunk belőle.
A boldogság a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, ez az érzés nem ismer határokat, mindenhova beférkőzik, mindenre talál megoldást, végtelen energia veszi körül. Életünkben egyszer legalább átéljük, majd keressük. Legtöbbször önmagunkon kívül, pedig amikor átéltük, tudjuk, hogy hol találjuk. A szeretetben leljük meg, amelyet el akarunk érni és az út, amely odáig vezet is a szeretet. Most kezdődik, most van és ami lesz most van. Kezdjünk el szeretni, mert szeretünk, hogy szeressünk majd.

2010. november 8., hétfő

ünnepeink

Mit jelenthet számunkra Márton napja?

Nos Márton katonából lett püspök, majd szent.Legendája még él a legtöbb magyarlakta vidéken, az egész országban. Sok település, kápolna, templom, természeti képződmény őrzi a nevét. Legendája, róla elterjedt mesék és mondák  révén a köztudatba sokféleképpen él és sokminden kapcsolódik hozzá; katonaság, önzetlen odaadás, a koldusélet, szegénység önzetlen támogatása, szerénység, önzetlenség erénye, a liba.
A középkorban nagy tisztelettel övezte a magyar nép, élő szentként tisztelte, a köztudatban a mindennapi cselekedetei élő tiszteletet követeltek, Szűz Mária után ő volt az ország patrónusa (ronus regni). Toursi püspök volt, kutatások azt bizonyították, hogy az akkori Saváriában született (Szombathely) 361-ben, régebben Szentmártonfalu, az átépített Szent Márton templom,  ezek szerint talán Márton szülőházára épült rá. Előtte egy kút állt, Szent Márton kútja a középkor óta, Eszterházy Pál szerint ennek a kútnak a vizével keresztelték meg Szent Mártonunkat. Ma egy egyházművészeti kútkompozíció áll a helyén (Rumi Rajky István alkotása, 1938).
folyt.
Szólj hozzá!

2010. november 1., hétfő


Tiszta Látást Mindenkinek!
Nyolc alkalomból álló tréninget szervezünk a tisztább látás érdekében.
A tréning során a környezeti ártalmak, stressz, és érzelmi problémáink
miatt megváltozott érzékelésünket alakítjuk vissza képességfejlesztő
tornával.
Szeretettel:
Horgosy Ágnes
tanító,
természetgyógyász-kineziológus, Brain Gym oktató,
Bach-virág és Su Jok terapeuta


November OLVASÓ-HÁZ hétvége
Hozd el könyvedet, amely megváltoztatta életedet, formálta szellemiségedet, beszélgessünk róla, találkozz hasonló emberekkel.
Könyvespolcunkon, olyan könyveket sorakoztatunk fel, melyek mély benyomást tettek ránk eddigi életünk folyamán.

Hozd el gyermekedet, aki szeretne olvasni, de nem szeret olvasni, nem tud olvasni, nem akar olvasni.
Segítségedre lesz:
Grafológia
Gyógypedagógia
Olvasó-tanoda
Kineziológia
Természetgyógyászat
Bach-virág és Su Jok terápia
Mese
szellemi olvasó kör indul

Családállítást tartunk legközelebb januárban
jelentkezz be 30/486 12 83

Előadásunk:
Természetes szülés- otthon születés Magyarországon
November 12-én pénteken


November 18 Előadás és beszélgetés:  
Az életfejlődés dinamikája
 periódusok, krízisek, váltások, generációs programok, női és férfi életcélok
Ligetvári Anita
transzperszonális pszichológus

2010. október 27., szerda

Ünnepeink és ajándékaink

Mire használjuk ünnepeinekt rajtunk múlik. Az ünnep szó, egy kitűntetett napot, vagy időszakot jelenthet. Egyre több van belőlük, sőt sokszor azt szeretnénk, vagy úgy is érezhetjük egy-egy komolyabb fordulópont után az életünkben, hogy minden napunk ünnepnap legyen. A következő 10 hétben az előttünk álló mindenapokban, kövessük együtt az eseményeket, mit jelentenek számunkra legbelül.
Névnap, születésnap, évfordulók amikor szabadkozunk, hogy tán el is feledkezünk róla, gyerekkorunkban alig várjuk, hogy csak rólunk szóljon ez a nap, ajándékot várunk, mosolyt, ölelést, a jelenlétet várjuk más szívében.
Mindenszentek, halottak napja, közeleg, amely keresztény ünneppé vált. Vajon ünnep ez, megemlékezés? A szívünk jelenébe idézzük az emléket, amelyet, vagy amelyeket elhúnytakról őrzünk.
Az ünnep kettős, de mára jórészt egybeolvadt. Mindenszentek a földi az égi és a kettő közötti létezőt, az élő és az összes elhalt hívek közösségét hivatott tisztelni. A szentek egyessége, amről ilyenkor megemlékezünk.
Halottak napja az ezt követő nap. Gyökerében ez annyiban más, hogy a lélek védelmezése áll a középpontjában, hagyományainkban és hiedelmeinkben. Az élő és a távozó lelkeknek(a hiedelem szerint, akik a tisztitótűzben vannak még) nyugalma legyen, ehhez békességben kell lenniük egymással.
A múltja, amikor az őseink, nagyapáink is a túlvilági életben bízva, temetés előtt, és ezen a napon étel, italt és a halott értékeinek szétosztásával, abban bíztak, hogy annak lelke megnyugvást talál, az immáron nem földi világban, remélve ott is marad és nem kísért a házban és a családtagok lelkében, tehát a földön, ahová halála után már nem tartozik. Mindenszentek napján azzal éltek együtt, hogy ekkor betekinthetünk azon világ kapuján, ahol élők és az összes holtaknak lehetősége van egymásról megemlékezni, egymáshoz betekinteni.
Nos ennek gyökere még korábbi lehet, amikor még élő tudatával rendelkezett az emberiség ősei tudatával, mindazzal a földi és égi tapasztalással, ami ősei birtokába került. MAi feladatunk az, hogy minden amit teszünk, annak tudatában tegyük, ahogy annak birtokában vagyunk, amelyik hiányzik belőlünk és cselekedetünkből; érzéssel vagy bölcsességgel töltjük meg.

Halloween? Beszivárgott. A halottak szellemének, kísértetek megnyilvánulásának, jó és rossz szellemek jelenlétének és űzésének napja. Ijesztegetés, pénz és sütemény követelés, emberi fejet utánozó tökalakok, apró kis szellemfigurák. A halottaknak áldozatként ételt italt adnak. Angolszász hagyomány, kelta, druida gyökerei vannak. Ahol nem ismerjük a gyökereit, jórészt csak a vásári kínálat, kavalkád, fesztiválhangulat, és a gyerekek megbolondítása, tök-lámpás szellemé varázslása és még egy hagyomány, amelyből üzletet lehet csinyálnyi.

Biztonságot, örömöt, magyarázatot kapunk tőlük az életünkben? Aligha, mégis a mindennapjaink részeseivé tesszük ünnepeinket.
A fájdalom és az öröm újbóli és régről jövő átéléseinek lehetőségét jelentik számunkra.

Vegyük a fájdalmat először, egy olyan belső erő átélése, amelyet magamhoz láncoltam, azért, hogy a hozzájuk tartozó gondolatokban elmerüljek, ezekhez kapcsolódjak, ezek a gondolatok mivel fájdalomról van szó rossz érzéssel töltenek el. (egészséges esetben)
Rajtunk múlik el tudjuk e engedni magunktól ezt a fájdalmat, mert akkor a hozzájuk fűződő gondolatok is a változás felé mozdulhatnak, ha megszabadulunk tőle a gondolatok is maguktól táplálékukat vesztik. A fájdalmat át kell élnünk, ahhoz, hogy elengedhessük, érzéssel kell megtöltenünk, meg kell próbálni megismerni, elfogadni a hozzá kapcsolódó tényeket, ezeket több szempontból is, nem csupán visszatérő, rágódó gondolatokkal. Úgy kell éreznünk ezt a fájdalmat, hogy az közben elmúlik, s a helyét az a felszabaduló erő tölti be, amivel addig magunkhoz láncoltuk, tovább tudunk gondolkodni, tovább tudunk érezni.  meglátni a rosszban a jót, amit ezáltal a tapasztalás által ismerhetünk meg. Az erről való tudás, jó érzés is segíthet továbbgondolni és a továbbgondolás, új gondolatok segíthetnek új érzésekkel megtölteni a régi tartalmat. A saját belsőnkről alkotott képünk alakul át, ha szembenézünk fájdalmainkkal és a hozzájuk tartozó gondolatokkal.
Amikor nem akadályozzuk magunkat az előrevivő gondolatainkban, előrehaladásban, képessé válunk rugalmasan hagyni az életben elénk kerülő eseményeket, azokat a szavakat, amelyekkel megfogalmazzuk őket, akkor képesek vagyunk elfogadni énünk valódi képét, akkor sokkal inkább képessé válunk elfogadni és örömöt lelni a dolgokban.

Mindeneknek egyazon szerencséjök van az életben, a melyből mindenek egyaránt a sírba térnek. Az Isten ajándékaival bölcsen élj. :
"Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradtságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):
Akkor eszembe vevém az Istennek dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet a végére. 
Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mindez előttük van."
      Prédikátor könyve 9rész 1-3

Melyek azok az ünnepek, amelyeket valóban fontos tartalommal megtölteni és melyek lehetnek a valódi tartalmai?

Kis lépésekben is haladhatunk és nagyokat is ugorhatunk, mindkét esetben meglepetések várnak ránk.
Próbáld ki, hogy csak egy pipilépést téve mennyi mindent észre vehetsz magad körül, egy sor apró részletet.  Egy nagy ugrással, is hirtelen egy más helyzetbe hozod magadat és hirtelen egész más tárul eléd mint addig valaha. A változás a figyelem erőit hozza előtérbe benned.. Csukott és nyitott szemmel is más lesz a helyzet. Hol a külső, hol a belső érzékszerveinket erősítjük.
A megismerés, a felismerés, nyitottságot feltételez. Zárt ajtón, ablakon se ki, se be nem lehet menni, se ki se be nem jöhet senki vagy semmi.
A nyitottság, tanulásra való képesség, hagyom, hogy a környezetem hasson rám, és belehatolok a környezetembe képességeimmel. Kisbabaként nyitva van a szemem, kalimpálok a kezemmel, lábammal, hagyják a jólelkű szüleim, hogy belesüssön a Nap a szemembe, de nem engedik, hogy a Napba bámuljak, hagyják, hogy nekilendítsem a kezem a kiságy oldalának, de nem hagyják, hogy leessek a földre róla. Bizalommal haladunk előre az egyre táguló világismeretünkkel, ha csak el nem vesztjük azt hozott vak- illetve szerzett rácsos-ablakainkkal. A képességeink tágulása erőfeszítéssel jár, megléte örömérzés. A képes vagyok rá érzése, jó.

Az öröm átélése, katarzis élmény, felszabadító, megnyíló, kiáradó érzés és testi élmény egyben.  (Pl. : A ha-há, he-hé, hi-hí, ho-hó, hu-hú olyan csatornát nyit meg számunkra, amely levezeti az idegi csatornákon felgyülemlett görcsös állapotot.) Spontán jövő érzéskiáradás, jelzéssel bír számunkra.

A belső boldogság érzése az az érzés, amit csak mi élünk meg. A boldogság szavunk egy kiteljesedett állapotot jelent, nem véletlenül ugyanaz, mint amikor megboldogulunk. Egy végső állapotot Elérünk egy olyan készséget, amikor képesek vagyunk megoldani "bármit", tehát boldogulunk az élet minden területén. Hátradőlhetünk, nem kell semmit tennünk, hát nincs is mit elérnünk. Amikor nem kell már további képességeket szereznünk, "bezárunk" ajtót, ablakot megboldogulttá válunk. Valóban nincs már hova fejlődni ez életben? Törekedjünk arra, hogy minél több dolgot megismerve, sok örömünk legyen másokkal, magunkkal, helyesen használva ezt a fogalmat. Az a boldogság és öröm, amit valamilyen dolog kedvező alakulása révén élünk meg,  az kívülről hat ránk, majd ha ez elmúlik, megváltozik, az öröm is elmúlik. Ilyenkor a külső dolgok változásában reméljük megtalálni az eljövendő tartós boldogságot. Sokszor ebbe bele is "halunk", lelkünk nem talál nagyobb kihívást az általunk elképzeltnél, a külső képnél, amibe beleszeretett, s égető kínként hiányként éli meg. helyette jobb körüljárni, több oldalról megismerni, hogy testünket nem csak egy-két módon lehet kielégíteni.
A belső képekkel sincs ez másként, amikor menekülök a tapasztalástól, s abban lelem a jó érzés forrását, amit úgy érzékelek, hogy csak nekem adatik meg, tehát senkivel nem kell osztozni rajta, tehát el sem vehetik tőlem. ilyenkor a lélek zárva marad, nagy csalódások érik, mert nincs kivel megosztani, az öröm sem tartós, kín és kiszolgáltatottság lesz úrrá rajtam.

Ha sikerül önmagunkban kifejleszteni egy szeretetet  sugárzó és örömöt átélő, boldogságot kereső  lényt, az a nehezebb helyzetekben és kapcsolatok mélységének átélésekor velünk lesz, nemcsak bennünk lesz, hanem a másik embernek is adunk belőle.
A megismerés vágyából fakadó megszeretés a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, ez az érzés nem ismer határokat, mindenhova beférkőzik, mindenre talál megoldást, végtelen erő veszi körül. Életünkben egyszer legalább átéljük, majd keressük. Legtöbbször önmagunkon kívül, pedig amikor átéltük, tudjuk, hogy hol találjuk. A szeretésben és szeretésben levésben leljük meg, és az út, amely odáig vezet a megismerés, a megismeréshez nyitottá kell válnunk az ismeretlenre, bizalommal kell lennünk újjal régivel egyaránt. Most kezdődik, most van és abból lesz, ami most van. Látok egy kiszolgáltatottságot. Mit jelent ez számomra? Képes vagyok bemenni azon az ajtón, képes vagyok a kiszolgáltatott ember, állat szemébe nézni egyáltalán? Gyakran elkerülöm, odébb küldöm, becsukom a szemem, az ablakot, mert, ha nem látom, nem hallom, nem is fáj. képes vagyok e együtt-érezni, magamba engedni a másik lényét, még ha fáj is, hogy magamban találjak megoldást.

Kezdjünk el szeretni, mert akit, amit szeretünk, nyitottá válik majd az irányunkba, hogy szeressük majd.  Amikor ajtót, ablakot bezárunk, mert félünk a fájdalomtól, elhisszük, hogy csak magunk vagyunk képesek magunkat szeretni, s a másik azt fogja érezni, amit mi is érzünk, gyakran ő is bezár az irányunkba, s elkezdi magát szeretni, hogy neki se fájjon, hogy nem szeretik.
Az első bátornak a legnehezebb, mert át kell furakodnia a sok fájdalmon, amit másokkal együtt érez.

A megismerés, erőfeszítés, fájdalmas is. A tolvajok is lenyomják a kilincset, hátha nem kell felfeszíteni a zárat. A jó hírrel és a rossz hírrel is becsönget a postás. Arról nem dönthetek ki hogyan közelít. arról viszont igen, hogy én hogyan nyitok be máshová, s milyen nyitva-tartásról rendelkezem magamat illetően.

2010. szeptember 26., vasárnap

ke e hely

Mindannyiunknak kell egy hely, ahol jól érezzük magunkat. A hely, ahol élünk, tükrözi a személyiségünket. Tudjuk, hogy belső világunkat nemcsak beszédünk tartalmával, hanem hangunkkal, mondatlejtésünkkel, hangerőnkkel, a hangok és szavak tagolásával, mozdulatainkkal, tetteinkkel is tükrözzük, kiárasztjuk a környezetünkre. Mindenhol nyomot hagyunk. A tárgyakkal, amelyekkel körbevesszük magunkat, az ismeretekkel amelyeket beszerzünk, megtanulunk, az emberekben is nyomot hagyunk, akikkel találkozunk.

Mégis pontos ismeretet szerezni a saját megjelenésünkről, még a tükörből is nehéz, mert ez egy álló kép, amelyben a legelőnyösebb oldalunkat akarjuk látni. Szemünkre hagyatkozunk a legtöbbször, amelyek állóképek millióinak felvillanását állítja össze az agyunkban, valamilyen ítéletté. Magunkról. Magunkon keresztül, másokról is. Folyamatosan változunk. Mivel ez így van, életünk folyamán többször is kialakítunk magunkról egy képet, környezetünk visszajelzései által, önmagunk felfogóképessége által. Életünk folyamán többször is szembetalálkozunk önmagunkkal, azzal a személyiséggel, akivel legtöbbet találkozunk. Önmagunkat a lehető legnagyobb feladat megismernünk, mert erre egyedül nem vagyunk képesek. Elég e megfigyelnünk, hol szeretünk lenni, milyen környezetet választunk magunknak, kikkel barátkozunk, hány embert ismerünk valójában, és megismerhetjük belsőnket is? A válasz nem egyszerű.
Minél inkább egyetlen érzékszervünkre hagyatkozunk, annál kevésbé elég csupán a környezetünket megfigyelni. Ki kell fejlesztenünk önmagunkban egy egész rendszert, amely a legkevésbé a szemünkre hagyatkozik, amely óvja belsőnket, azoktól a megismerési lehetőségektől, amelyek a világról torz képet mutatnak. A valódi megismerésre törekednünk, saját magunkat adnunk, sok figyelmet igénylő feladat. Kérdések lehetnek bennünk, milyen utat válasszak? Szükséges egyáltalán valamilyen utat választanom? Nos, ha nem választunk magunknak, akkor választanak nekünk mások. A döntés a mi döntésünk lesz, tudatos célt választunk e? Hagyjuk e figyelmünket elterelődni, mások királyságában élni, vagy az emberiség érdekében, köztük a saját szellemi fejlődést választani, tudatos életet élni.
Ahol nem kérdés:
A hely, ahol jól élünk a valódi személyiségünet tükrözi. Ismerjük önmagunkat, használjuk csodálatos képességeinket. Követjük a jó példát. Kitartással tesszük dolgunkat. Ismerjük a feladatainkat, megvalósítjuk céljainkat, miközben legyőzzük a próbatételeket, amelyeket az életünk mér ránk. Örömmel éljük életünket barátaink társaságában, és segítjük őket közös céljaink elérése közben. Családunkban és otthonunkban rend, nyugalom és békesség lakik, mindannyian a saját fejlődési útukat járjuk.

TE HOVÁ TARTASZ?