4in 1?

A test és a lélek összehangolása, önmagunk megismerésére való törekvésben van. Cselekvéseink mozgatórugója bennünk van elrejtve. Valódi megismerésre jutni, megismerés által juthatunk el, ehhez nem elég a szemünkkel néznünk és szemlélnünk.  Leginkább szemünk által tapasztalt érzéseinkre hallgatunk, automatikusan cselekszünk. Természetesnek vesszük, hiszen érzékszerveink összehangolódnak, minden képhez, amit szemünkkel látunk, hangok, szagok, tapintási ingerek, ízek tapadnak, ezért sokszor elég egyet felidézni a tapasztalt inger-együttes egyikéből és máris az egész érzést átéljük. Ugyanígy elég egy érzésnek felmerülnie egy egész inger-együttes idéződik fel vele együtt. Ritkán némelyiknek tudatában vagyunk, a legtöbb azonban tudatalatti tárházban pihen, amíg valami hozzákapcsolódó komponens, vagy irrigens fel nem ébreszti, vagy változásra nem kényszeríti. Lehetnek előrevivő, semleges és visszahúzó erejűek a bennünk tárolt információkhoz tartozó érzéseinkben megjelenő, hirtelen felbukkanó vendégek.

Ilyenkor kibillenünk megszokottságunkból, ez lehet egy pillanatnyi ÖRÖM, vagy  LEHANGOLTSÁG , AHA ÉLMÉNY, egy, de ja vu, egy allergiás tünet, vagy betegség megjelenés is.

Miként kezeljük ezeket a lehetőségeket az tőlünk függ, attól hogyan kapcsolódunk a MEGISMERÉSHEZ. A megismerés, ahogy az élethez kapcsolódunk, annak tudata, ahonnan az életet származtatjuk: TEST? LÉLEK? SZELLEM? Az anyag melyből testünk részecskéi összeállnak, az ásványiság, amely mintegy csodálatos kombináció működik és hiányokkal, többletekkel, ha rendelkezik boldog, avagy depresszióba zuhan, öröklésünk hozadékai, az orvostudományi és a klinikai végtermék lettünk az evolúció során? Az életerő mely agyunk irányítása és fejlettsége lévén, a hormonok és a megszerzett öröklési és élettapasztalás és szerető gondoskodás, megfelelő gondoskodás: szeretet, óvás, szükséglet-kielégítés, által megfelelően jó hozzánk, akkor az ennek megfelelő energiaszinttel éljük az életünket, életünk alakulása a magunk és környezetünk kezében van? A felsőbb irányító mely bármit is teszünk, vagy nem teszünk, irányítja a földi és élővilág, világi és univerzumbéli körforgását, benne nekünk, embereknek egy beteljesítendő feladatot szánt?

Hol vagyok ebben ÉN? Kell, hogy legyek valahol, hiszen érzem, milyen fontos is vagyok magam számára, bár ezt TITKON eléggé igyekszem titkolni, vagy eléggé igyekszem előtérbe helyezni.

Nos, az igazsághoz való hozzáállásunk, ma már nem az igazság valóságtartalmának megkérdőjelezése kell, legyen, hanem annak tudatos kialakítása önmagunkban. Felismerni, hogy az általunk teremtett, szerepekbe merevedő világban, a dolgok mögött milyen szellemit tudunk felfedezni.

Azt érezzük, hogy a kőkemény világban nehéz, annyira elhalványulni, hogy valóban jelen tudjunk lenni, mindabban, amiben jelen kell lennünk: nőiség, anyaság, feleség, (ez egy csodálatos szó valakinek a fele lenni, ma sokszor az ellen-fele-t jelentheti sokak számára…felesége lenni valakinek, feleségemnek nevezni ez igazán jó: elfogadni, befogadni, átölelni)(a férj szóban a férni, hozzám férni, a kérdés, a feltétel: hozzád férhetek-e?, benne van a felszólítás, az ige, a teremtés,: férj, férje, férjem)

Megtalálhatnánk a nem is oly távoli múltban a hitvesem szóban, igazán kifejezte, hogy ez nem csupán az anyag kiegészítés, a férfi és a nő egybefonódása, hanem szellemi együttélést is jelent. Milyen fontos is ez; azt érezzük magunkban, amikor nem találjuk a hitünket, keressük feladatunkat, keressük magunkban a férfit, vagy a nőt, és mindkettőt. Valójában a létünk forrását keressük, a megismerést, amiben élünk.