Áprilisi barátságokra

Zümmögő fehér virágfelhőbe öltözött a meggyfa,
Ablakomba, ablakom.
Levetkőzte sárga köntösét az aranyvessző még tavaly,
Idén érezte rég kopott,
Hát elő sem vette, barnából zöldre változott,
Egy verébsereg cseppet benne mulatozott,
Pillanatra úgy tűnt megveszik a tanyát,
Még vitatkoztak egy ideig, aztán a nappalin keresztül elhagyták a szobát.

Az árnyasodó ágtanya cserregve tavaszi birtok lett, a levél
Most zöld-fehér, zöld fehér.
Alatta apró kék, apró sárga közt fekete aprónép  sürdögél
Nyitva tárva és zárva.
Napra tágra zöld a háta virágra eső várna,
Holdra sötétet takaró lepkeszárny a folt.
De ez már a holnap volt.